A „margittaiság” mint életforma – Kabdebó Lóránt írása
Margittai Gábor és felesége, Major Anita nem luxuskörülmények között, most is éppúgy, mint valaha diákkorukban, utaznak érdeklődő, világra tárult tekintettel, szétnézőkként járják a nagyvilágot. Megszállottan keresnek, beszélgetnek, rákérdeznek emlékekre, történetekre, akárha mesékre: miként is kerültek magyarok szerteszét ebben a nagyvilágban. Nem a turisták számára előkészített utakat és nem fényűző külföldet látogatnak, hanem lehetetlennél lehetetlenebb helyszíneket keresnek fel, és az ott szerzett tapasztalataikkal teszik gazdagabbá a magyarságról való ismereteinket. A „külső” magyarok sokszor extrémnek feltűnő eseteit teszik a „belső” magyarság történelmét megfejteni akaró gondolkozás meghatározó jeleneteivé. A szétszóratás esettanulmányaiból az összetartozás csodáját varázsolják elő számunkra. Nemzeti sorsunk megértését segítik ezekkel a sokszor igen is furcsán hangzó elbeszélésekkel.