Tiltott kastélyok

Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében

Multimédiás vándorkiállítás

Aki a Kárpát-medencei magyar szórványvilág sorsával foglalkozik, ritkán találkozik olyan történettel, amely ne egyértelműen a pusztulás, az eltűnés, a beolvadás képleteit idézné föl. Ezért különleges és példamesébe illő az erdélyi főnemesség XXI. századi „palotaforradalma”: hogy a trianoni döntéstől kezdve vesszőfutásra kényszerített úri rend osztálymakacsságával – de utolsó erőfeszítéssel – megpróbál újra gyökeret verni ott, ahonnan kiebrudalták. A magyar történelmet évszázadokig alakító családok meglett és ifjabb tagjai kerekedtek föl néhány éve, föladva magyarországi vagy nyugat-európai egzisztenciájukat, hogy konfiskált birtokaikért, pusztulásra ítélt kastélyaikért perbe szálljanak a román állammal. Ez a harc egyszerre tűnik reménytelennek, hősiesnek és erőt adónak a kisebbségi magyarság szemében.

A multimédiás vándorkiállítás fotótablókon, molinókon, roll upokon, videó- és egyéb installációkon megjelenítve archív fotók és friss dokumentumfotók párhuzamára épül, tárgyakkal, eredeti dokumentumokkal. A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyeinek, az erdélyi kastélyoknak az „ilyen volt – ilyen lett” vizuális dialektikájára alapoz – a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyától a marosvécsi Kemény-kastélyon át a csodálatos reneszánsz falképeket rejtő altorjai Apor-kúriáig. Célunk nemcsak a pusztulás dokumentálása, hanem az újjászületésé és a pusztulásra ítélt osztály „visszakapaszkodásáé” is. Különös történetekkel bástyázhatja körül magát az ember, ha a kisemmizett, de javaihoz tűzön-vízen át ragaszkodó erdélyi főnemesség sorsát kutatja. 

Nem meglepő, hogy a főnemesi sorstörténetek erőteljesebb rezonanciákat képesek kelteni a magyarországi befogadókban, hiszen mesébe illő fényűzést, kiváltságokat vált föl a pokoljárás. Shakespeare-i, népmesei alaphelyzet, mely borzongást, netán titkos elégtételt kelt olyan emberek szívében is, akik egyébként kínos kapálózásnak érzik az elszakított magyarság terheinek hordozását. És fiatalok számára is befogadható módon „beszéli el”, milyen sors jutott a határon túl szakadt magyar elitnek. Margittai Gábor és Major Anita kutatók, a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató misszió megalapítói az arisztokratikus dacnak, e reménynek a feltérképezéséért kerekedtek fel, jártak be több ezer kilométert, csaknem száz helyszínt Erdély ismert és szinte teljesen ismeretlen vidékein, hogy igazolják (vagy cáfolják): a történelem a Kárpát-medencében is képes az önkorrekcióra.

Sajtó