Hadifogoly magyarok a hódmezővásárhelyi Emlékpontban

Külső Magyarok – Emlékpont

Izgalmas térben, a hely szellemével összhangban építettük fel Hadifogoly magyarok a nagy háborúban című vándorkiállításunkat a hódmezővásárhelyi Emlékpontban 2018 szeptemberében. 

Az egykori Sztálin utca 34. szám alatt fekvő épület ma a kommunizmus áldozataira emlékeztet, de időszakos kiállításai a magyar történelem és képzőművészet más korszakaiból is merítenek.  

Két éve vendégül látták Szamár-sziget szellemkatonái című vándorkiállításunkat, és most is méltó körülmények között rendezhettük be az első világháborús magyar hadifoglyokra emlékeztető, emberi szenvedéstörténeteket megjelenítő tárlatunkat.

A szeptember 7-én 17 órakor kezdődött megnyitóra sokan voltak kíváncsiak; Hódmezővárhelyről, a környező településekről, de még Budapestről is érkeztek érdeklődők.  

Kakas Béla, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke kiemelte: az első világháborúban Csongrád és Csanád vármegye szenvedte el arányaiban a legnagyobb veszteségeket az országban, s kötelességünk megőrizni az 1914 és 1918 között elesett több mint tízezer Csongrád megyei katona emlékét.  

A közgyűlés elnöke bemutatta a megyei önkormányzat által az első világháború lezárásának centenáriuma alkalmából megjelentetett, Miklós Péter által írt „Szörnyű dicsőségünk” – Az első világháború Csongrád megyei hőseinek emlékezete című kötetét.

Az Emlékpont új, egy hónapig látható kiállítását megnyitva Miklós Péter, a közgyűjtemény intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója hangsúlyozta: az Emlékpont mindig is feladatának tekintette emlékezni a város hőseire, a legnagyobb veszteséget elszenvedő közösségekre, ezért az intézmény bekapcsolódott a város első világháborús emlékbizottságának munkájába is.

Az első világháború lezárásának századik évfordulójához közelítve hadifogolysorsokat tár az érdeklődők elé a Hadifogoly magyarok a nagy háborúban – Emberi sorsok Szibériától Szardíniáig című kiállítás, amelynek tanúsága szerint magyar hadifoglyokat még Latin-Amerikába is sodort a sors. A marxista történetírás a nagy háborút tömeg- és anyagháborúként határozta meg, az emberekre a nagyhatalmak stratégái csak anyagként tekintettek – jelentette ki a múzeumigazgató, hozzátéve: Margittai Gábor és Major Anita kiállításán azonban személyes példákon, élettörténeteken és sorsokon keresztül válik a háború kézzelfoghatóvá, elképzelhetővé és száz év távlatából is átélhetővé és megélhetővé. A történész szerint a tárlat közelebb hozza hozzánk azt az áldozatot, amelyet eleink a mai magyar államhatártól sok száz kilométerre voltak kénytelenek elszenvedni.

Major Anita és Margittai Gábor a Külső Magyarok vállalkozás keretében a határon túli magyar kisebbség, a "külső magyarok" sorsát kutatja, köztük a "halottak szórványát". Kétszemélyes kutatóexpedícióik során a Kárpát-medence mellett egzotikus vidékeken is nyomoznak elfeledett vagy elhallgatott történetek után, hogy eredményeiket könyvek, filmek és vándorkiállítások formájában adják közre.

A hadifoglyok sorsának feltárása során az alkotók azzal szembesültek, hogy a fogságból hazatérőkre szétszakított, nyomorgó család, megszállt otthon, eltaposott karrier, megbélyegzés, szégyen és hallgatás várt. Az a haza már nem volt többé, amelyért ölt és vérét is adta volna egy katona – legyen földműves, képzőművész, hivatalnok vagy egyetemi tanár.

A kiállítás rendes kerékvágásukból kibillentett emberi sorsokat mutat be a fogságba eséstől a táborok mindennapi életén át a hadifogoly-művészetig, a szenvedésektől a lelki vigaszon át az emlékezeti kultúráig. Ki kell mondanunk több mint száz év után – Gyóni Géza sorait parafrazálva –, hogy a hadifogoly nem csak szürke rab, hanem hős halott – fogalmazott Major Anita.

Fotók: Arany-Tóth Attila/Emlékpont, Bene Zoltán, Major Anita és Margittai Gábor