Új kiállításunk nyílt meg: Hadifogoly magyarok a nagy háborúban

Külső Magyarok – MTI

„Végigküzdöttem a világháborút – életemet, egészségemet nem kímélve, megsebesülve, orosz fogságba esve. Fogságban töltöttem 4 teljes évet – mégis mi lett érte a jutalom? Elszakítva az édesanyától – Magyarországtól. […] Elővettem a hosszú fogság alatt is féltőn, szeretettel megőrzött háromszínű kis darabka szalagot, néztem, míg szemeimet el nem homályosították a könnyek. Azután bementem a cseh-szlovák konzulátusra, ahol kiállították számomra az útlevelet. Mikor kezemben tartottam az előttem ismeretlen nyelven kiállított okmányt, vad gyűlölet fogott el a láttára. Hát ezért szenvedtem én oly hosszú ideig, ezért a nyomorúságos írásért vergődtem én keresztül a fél világon? Hogy mikorra hazaérek, már nekem hazám se legyen?!” – idézte beszédében Major Anita a Hadifogoly magyarok az első világháborúban című vándorkiállítás díszmegnyitóján a veteránlevelek egyikét, amely összefoglalja a hadifogságba esett magyarok szinte feldolgozhatatlan tragédiáját.

A magyar hadifoglyok sorsát bemutató kiállítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban 2017. december 21-én, amely az alkotók, Margittai Gábor és Major Anita, a Külső Magyarok vállalkozás kutatói szerint ebben a teljességben a magyar művelődéstörténetben először, reprezentatív módon dolgozza föl a fogolykérdés legfontosabb stációit. Ugyanakkor a tárlat célja a történelmi Magyarországon működtetett osztrák-magyar fogolytáborok történetének, problémáinak bemutatása is – Ostffyasszonyfától Kenyérmezőn át a hírhedt csóti leszerelőtáborig, amelynek területén saját katonáink likvidálása is folyt.

– A magyar történelem szomorú és kissé elfeledett része az, hogy mi történt a magyar hadifoglyokkal az első világháborúban és utána – mondta Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a tárlat megnyitóján. Hammerstein Judit, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Balassi Intézet vezetője kiemelte: ez a mostani kiállítás azért is értékes, mert a nagy háború talán legmegrendítőbb és legtöbbeket érintő fejezetét mutatja be konkrét emberi sorsokon, személyes történeteken keresztül. A konkrét embereket és sorsokat középpontba állító tárlat korabeli fotók, használati tárgyak, dokumentumok, személyes levelezések segítségével élményszerűen és izgalmasan nyújt átfogó képet a hadifogság teljes témaköréről, többek között a táborok mindennapjairól, a fogolyművészetről, a fogva tartó országok hadifoglyokhoz való viszonyulásáról, valamint a táboron kívüli világ és a fogvatartottak kapcsolatáról – mondta.

Hammerstein Judit hangsúlyozta: annak ellenére, hogy több mint három éve tart az első világháború centenáriumi megemlékezéssorozata, újra és újra azzal kell szembesülni, hogy a világháború történetének számos fejezete méltatlanul kevés figyelemben részesült. „Még ma is keveset tudunk a száz évvel ezelőtti események legtágabb értelemben vett kulturális kontextusáról, egyes társadalomtörténeti és szociális vonatkozásairól vagy olyan kérdésekről, mint amilyen a hadifoglyok ügye is” – mutatott rá.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy a hadifogság egész nemzedékek számára vált tragikus élménnyé, amit a magyarok számára csak tetézett a történelmi Magyarország megcsonkításának drámai következménye – fűzte hozzá Hammerstein Judit. Úgy vélte, hogy a hadifogságba esést gyakran kísérő rosszallás, gyanakvás hozzájárulhatott ahhoz, hogy a téma „lelkileg is feldolgozatlan maradt, és háttérbe szorult”.

Major Anita, a vándorkiállítást megalkotó és szervező Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. ügyvezetője, a tárlat egyik kurátora elmondta, hogy vállalkozásuk általános célja a trianoni események után határon túlra szakad magyar kisebbségek történeteinek felderítése, dokumentálása.

– Kétszemélyes kutatóexpedícióink során a Kárpát-medencét járva – és időnként egzotikusabb vidékekre is kalandozva – nyomozunk elfeledett, feltáratlan vagy elhallgatott történetek után, hogy a jövő nemzedékeinek már pontosabb képük legyen a múltunkról – egymásra épülő könyvek, filmek és vándorkiállítások segítségével megszólítva lehetőleg minél több korosztályt – mondta.

Major Anita kiemelte: a Hadifogoly magyarok a nagy háborúban című kiállítás az embert állítja középpontba, „rendes kerékvágásukból kibillentett sorsokat” mutatva fel. „Nem enciklopédikus ismereteket kívánunk nyújtani, de kronologikus áttekintéssel és tematikus rendben igyekeztünk felsorakoztatni a nagy háború minden földrészre kiterjedő magyar hadifogságának fontosabb fejezeteit” – fűzte hozzá.

– Ne ejtsenek foglyokat! – tanácsolta zárszóként Száraz Miklós György író, aki nagyapja, a balkáni halálmarsot végigjáró, Szamár-szigeten, majd Franciaországban raboskodó Marek János sorsán keresztül mutatta be a fogolylétet. – Ne ejtsenek foglyokat, amihez az kell, hogy ne csináljanak háborút!

A megnyitón a Magyar Honvédség Légierő Zenekar szerepelt korabeli dalokkal, Katona János alezredes vezényelt.

A kiállítás 18 fogolytörténeten keresztül mutatja be, mit jelentett lágerlakónak lenni, táborokban élni és halni. Csak a cári Oroszország fogolytáboraiban 2,1 millió osztrák-magyar katona raboskodott, akik közül a becslések szerint több mint 500 ezer volt magyar, az olasz fronton 440 ezer magyar katona jutott az ellenség kezére, de Szibéria, Szardínia mellett szinte az összes földrészre került magyar hadifogoly, Perzsiába, Afganisztánba, Japánba, Ausztráliába, Brazíliába, Kanadába és Mexikóba is.

A díszmegnyitó után Margittai Gábor dedikálta Szamár-sziget szellemkatonái és Tiltott kastély című könyveit. 

A tárlat a Budapesti Történeti Múzeumban január 28-ig lesz látható, majd a tervek szerint vándorútra indul a Kárpát-medencében.

Galéria

Fotók: Kurucz Árpád/Magyar Idők, Külső Magyarok, Németh Attila